Hogyan vertek át bennünket a devizahitelekkel?

Az 1.1 millió devizaadóst nagyjából 6000 milliárd forinttal csapták be a Magyarországon működő bankok.

A Bank, mint pénzkölcsön szolgáltatást végző pénzügyi szolgáltató vállalkozás, rendelkezésére bocsátja az Adós számára az általa igényelt pénzösszeget.

A Bank a devizakövetelés hamis és egyoldalú nyilvántartása okán nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget nem követeli megfizetni, hanem az árfolyam változása miatt erősödő devizaösszeg forintértékének megfizetésére kötelezi az Adóst azáltal, hogy a devizának a forinthoz képest történő emelkedését kiterheli rá, mint árfolyam különbözetet.

De ez a forintösszeg a kölcsön nyújtása során nem került átadásra.

Kvázi ez a pénzösszeg nem vált - mert nem válhatott - kölcsöntőkévé!

Mégis - erre a folytonosan növekvő - tőkére (kis magyar bankabszurd; hogyan növekedhet egy kölcsön tőkerésze?) terheli a Bank a kamatokat, amelyeket szintén devizában számol, de forintban követel.

Miközben az ügylet során deviza senkinél nem volt: sem az ügyfélnél, sem a Banknál.

Hát ilyen egyszerű a magyarázata a devizában nyilvántartott forinthitelesek és a bankok közt feszülő ellentétnek, - ezt csak a Kúria nem látja, illetve nem akar tudomást venni róla!

Aki kissé részletesebben és alaposabban akar mögéje nézni a történteknek, azoknak javasoljuk Varga István pénzügyi szakértő - az MNB Felügyelő Bizottsága korábbi tagjának - írását: